Dentozófia – Sztomatozófia – Humanodentozófia

Gyermekeket, felnőtteket és családokat kísérek mentál-egészségügyi ellátás keretében (TEAOR 869007), a humanodentozófia etikai kódexe és árpolitikája szerint. 2027-ig nincs szabad kapacitásom új pácienst vállalni.
Kísérői jelenlétemben a biográfiai munka által adott háttér és a “Word Art” (korábbi nevén: Misztériumművészet) képzés gyakorlatai termékenyítik meg a dentozófiát.
A folyamatot sztomatozófiának – a szájüreg bölcsességének – hívom, mert nagyobb hangsúlyt fektetek a szájüregi funkciók (légzés, nyelés, rágás, beszéd) rehabilitációjára és a páciensek biográfiai kísérésére, mint magukra a fogakra, de az alap a dentozófia – a fogak bölcsessége – marad, hiszen, Steiner szavaival élve: ”az univerzum összes misztériuma a fogakban sűrűsödik össze”.
A fogak bölcsessége azt jelzi, hogy a fogak belső önvalónk tükrének tekinthetők, és hogy a szájban elfoglalt helyük egy sor olyan esemény eredménye, amelyek az életünkben lényünk különböző - fizikai, funkcionális, pszichikai, affektív, érzelmi - síkjain történtek. Ez a globális megközelítés lehetővé teszi, hogy a szájat és a fogazati eltéréseket a teljes ember megértéséhez és fejlődésének támogatásához vezető kapuként használjuk.
A száj csontok, izmok, ízületek, fasciák, fogak, nyálkahártya, bőr komplex rendszere: központi szerepet játszik az egész szervezet egyensúlyában és egészségében. Ezt az is bizonyítja, hogy minden meridián áthalad rajta. Éppen ezért a dentozófiában (sztomatozófiában), a hagyományos fogászati beavatkozásoktól eltérően, minden terápiás cselekedetet a szájüreg és a páciens testi-lelki-szellemi egészét átfogó kapcsolat tudatában végzünk.

A biográfiai munka során igyekszünk feltérképezni az életutunkat, megérteni, meghaladni az elakadásainkat és jobban összekapcsolódni az életünk céljával, a hivatásunkkal/küldetésünkkel, hiszen a legerősebb egészségmegörző tényező az, amikor látjuk az életünk értelmét és lelkesedés hatja át a mindennapjainkat.

A dentozófiai folyamat, amely fényében a szájüreget életutunk tükrének látjuk, a biográfiai törvények ismeretében további elmélyülést tesz lehetővé. Az önterápia legfontosabb magja, a napi rendszerességgel végzendő tudatos gyakorlatok, a hat steineri (alap)gyakorlatnak felellnek meg, és én-erő ébresztő, erősítő hatásuk által komoly önismereti és önfejlesztési eszközt jelentenek.
Interdiszciplináris összefogásban: antropozófus gyógyítókkal, oszteopata és craniosacralis terapeutákkal együttműködve egy valódi szomatozófia irányába igyekszem haladni, vagyis a test bölcsességére épülő önterápia felé. Az önterápia kiindulópontja – a dentozófiát megalkotó, majd humanodentozófia névre átkeresztelő Michel Montaud meghatározását követve – annak felismerése, hogy tulajdonképpen nincs gyógyítás, csak öngyógyítás: mindenkiben ott lakozik önmaga gyógyítója. Az tud gyógyulni, aki ennek felelősségét felvállalja, és az tud gyógyítani, aki alázattal kíséri a hozzáfordulót ebben a folyamatban, anélkül, hogy irányítani akarná: a hozzáforduló megismételhetetlen egyediségének és szabadságának szeretetteljes tiszteletben tartásával.

A fogaknak is jár a Waldorf!
Rudolf Steiner, a Waldorf pedagógia megalapítója szerint: "Nem az a kérdés, hogy mit kell tudnia, mire kell képesnek lennie az embernek a fennálló társadalmi rendben; hanem, hogy mik az emberben rejlő fejlesztendő képességek? Ha erre figyelünk, akkor lehetségessé válik, hogy a felnövekvő generáció a társadalmi rend számára mindig új erőt jelentsen. Akkor ez az új rend nézhet majd úgy ki, ahogy a társadalomba belépő felnőtt emberek kialakítják, és nem a felnövekvő generációt kell úgy nevelni, hogy a fennálló társadalmi rend számára átalakíthatók legyenek."
Egy fogszabályozást a hagyományos poroszos iskolához hasonlíthatunk (és a MI által tervezettet a digitális oktatáshoz), ahol a tanár/MI tudja, hogy mit kell a gyermeknek tudni, és mivé kell válnia. A dentozófiában viszont megtapasztalhatjuk, hogy a szabadságra nevelés érvényes a fogak esetében is. A szájüregi egyensúlyoz is el lehet úgy jutni, hogy a gyermeket, lényének teljes egészét szeretetteljes figyelembe véve, támogatjuk. Hogy bízunk benne és segítünk neki a saját ritmusában, a saját erőforrásait mozgósítva meghaladni az akadályokat, amelyeket a kusza fogak, a nem megfelelően kifejlődött állkapcsok, a helytelenül működő nyelés, rágás vagy légzés vagy akár mindezek együttese elébe állít. És tesszük ezt azzal a mély meggyőződéssel, hogy mindezek az akadályok őérte vannak és hogy meghaladásuk által fényesebb önmagához fog jutni.
Természetesen, ehhez elengedhetetlen a tudatos és következetes szülői jelenlét és részvétel a folyamatban, mert annak hiánya semmivel sem pótolható. Az idő haladtával egyre inkább azt látom, hogy legalább az egyik szülőnek szükséges belépnie egy hasonló folyamatba, mert így fogja tudni igazán megtartani benne a gyermekét is.

Mivel a legtöbben fogszabályozási igénnyel érkeznek el a dentozófiához érdemes – a teljesség igénye nélkül - pár pontban megemlíteni, hogy mik a dentozófia előnyei és hátrányai a fogszabályozással szemben?
A dentozófiai kezelés célja nem egy esztétikailag tökéletes fogsor, és ehhez nem is jelent megfelelő utat. Ezt hátrányként is tekinthetjük. A hatása viszont fogszabályozó, ezért érdemes tudatosítani a legfontosabb előnyeit a fogszabályozáshoz képest:

• nem jár foghúzással vagy egyéb invazív beavatkozással
• mivel az elért egyensúly egyéni, hasonló időtartam alatt tartósabb eredménnyel jár
• nem igényel utókezelést, eredményrögzítő, a fogakat összesínező beavatkozásokat
• nem jár egészség- és közérzetkárosító mellékhatásokkal
• a helyes orrlégzés által nagyobb mennyiségű (+30%!) oxigén jut a tüdőbe és ez különösen az agy működésére van pozitív hatással
• az, hogy a nyelv helyesen a palatinális spotra gyakorol nyomást (ami napi kb 2.000 nyelést és nyelésként kb 2 kilogramnyi súlyt jelent) a vegetatív idegrendszer és a hormonháztartásra egyaránt kiegyensúlyozóan hat: pl. csökken a stresszérzet, a nyugtalanság, a hiperaktivitás vagy éppenséggel a szorongás
• a szájüregi egyensúly összefügg a teljes ember testi és lelki kiegyensúlyozottságával: az itt elért harmónia megjelenik a jobb általános egészségben, a viselkedésben és a teljesítményben is

A fent említett esztétikai hátrány mellett mindenképpen kiemelendő az, hogy a dentozófia kizárólag a páciens aktív együttműködése esetén tud hatásos lenni, míg a fogszabályozásnál erre sokkal kevésbé van szükség.
Anyagilag ugyan kisebb befektetést igényel, de annál több személyes felelősségvállalást.

Egy kis történelem
A dentozófiát 40 évvel ezelőtt kezdte el kidolgozni Michel Montaud és Rodrigue Mathieu egy, 1953-ban, szintén francia fogorvosok által fejlesztett kivehető készülék: az aktivátor felhasználásával.
1992-ben indultak el a képzések, amelyek hosszú ideig csak fogorvosoknak szóltak. Magyarországon 2022-ben szerveztem meg dr. Papp Huba felkérésére és közreműködésével az első tanfolyamot dr. Alessandro D’Angelo és dr. Lola Lopez del Jesús docensekkel.
2016 óta Michel Montaud önálló útra lépett, mivel számára a szellemtudományos ember- és világkép sokkal meghatározóbbá vált, mint a funkcionális-mechanikus szemlélet, amit a társa képviselt.
Világszerte Montaud sok tanítványa tart képzéseket és fejleszti a maga tapasztalata szerint a dentozófiát és az új elnevezésű aktivátorokat, míg Montaud maga a legközelebbi munkatársaival és gyermekeivel a humanodentozófiát képviseli. Ennek meghatározása: életút, amely a száj és a fogak ismeretén keresztül az ember és a világ megismeréséhez vezet. Ennek átadását immár nem korlátozza fogorovosokra, ami sokak számára nem elfogadható. Én jelenleg a humanodentozófiai utat járom, amelyen Franciaországban Claude Montaud, Michel fia és Isabel Grange kalauzolnak és egyre elkötelezetebb híve vagyok ennek a szemléletnek.
Bízom benne, hogy mielőbb Magyarországon is meg tudjuk szervezni az átadási folyamatot (nem hívják képzésnek, mert, ahogyan a steineri: ”nincs nevelés, csak önnevelés” mintáján a gyógyítás helyett is öngyításról beszélnek, a felnőttek képzését is csak önképzésnek, azaz önismereti, önfejlesztési útnak tekintik.